Sims 3

A Sims nevű PC-s játékot úgy gondolom, hogy senkinek nem kell bemutatni. Minden idők egyik legsikeresebb játékszériájáról van szó, mely bebizonyította a világnak, hogy nem feltétlenül szükséges csillogó-villogó háromdimenziós grafika, fantasy világ vagy az ember életétől markánsan különböző dolgok ahhoz, hogy valami sikeres legyen. Pont ellenkezőleg: a Sims pont azzal hódított, hogy ugyanazt kellett benne csinálnunk, amit a valóságban, vagyis élni, annak minden örömével és bánatával együtt. Persze a függőségi faktor kialakulásában valószínűleg az is benne volt, hogy sokan a sanyarúnak hitt életük helyett a virtuális világban próbálták kiélni siker és egyéb éhségüket, vágyaikat, de ez már egy másik történet...
A Sims már rengeteg mobilplatformra elérhető volt valamilyen formában, ezen alkalmazások többsége viszont legfeljebb az elnevezésében hasonlított Will Wright sokak által zseniálisnak gondolt játékához. A mostani iPhone-is verzió viszont egyértelműen az eredeti verzió átültetése, a szám alapján a széria harmadik epizódjáról van szó, de mivel a trióban a grafikán és egyéb, úgymond számmal kapcsolatos dolgokon kívül nem történt semmi előrelépés — tehát a játékmenet nem változott — akár a Sims második részének is nevezhetnénk. Az elsőnek azért nem, mert az iPhone-os verzió grafikája szebb, mint az első PC-s verzióé.Persze azért érezni, hogy az életszimulátor butított változatáról van szó. Az első pofon rögtön a karaktergenerálásnál érkezik, ahol egy átlagos hölgy számára nagyon soványnak tűnő ruhakollekcióból válogathatjuk össze simünk öltözékét, arról nem is beszélve, hogy már ezen a ponton is szaggat picit a játék. A ruhák nagy része egyébként olyan ódon, hogy az leírhatatlan, ilyen cuccokat sem húsz éve, sem soha nem hordott normális ember — persze, ez egy játék, de ha már az "életet szimulálja", akkor tartsa magát dolgokhoz — enyhe rosszindulattal azt is mondhatnám, hogy beszűkült látóterű programozók vízióit tükrözi a ruhakínálat. Az öltöztetős rész után jöhet a személyiség kiválasztása, ez határozza meg, hogy milyen feladataink lesznek a játékban. Én hirtelen felindulásból a mániákus jellemet választottam, így tehát játék közben olyan missziókat (pontosabban "vágyálmokat") kaptam, mint hogy aludjak öt másik ember ágyában, fogjak egy nagy halat a városi tóból, borítsak ki öt embert, illetve zuhanyozzak le az összes városban élő sim fürdőszobájában. Szép célok.A játékmenet is elég korlátozott, legalábbis az elején az, később persze lehet, hogy bővülni fog a repertoár, bár a néha kissé akadozó képet és az előzetes videót elnézve ezt én sem tudom elhinni. Simünknek az elején van egy háza — amit nem mi építünk, tehát minden, csak olyan nem, mint az én ideális lakással kapcsolatos elképzelésem — pár álma, pár bútora, ennyi. Az álmokat teljesíteni kell, ehhez persze kell pénz, amihez munka kell. A melókeresés sem nagy mutatvány, bemegyünk azon pár helyre, ahol lehet dolgozni (önkormányzat, laboratórium), majd elfogadjuk az állást, innentől az egyetlen feladatunk, hogy minden nap időben beérjünk, majd megkapjuk a zsetont, amit kemény két darab boltban költhetünk el, a hobbiboltban és a közértben. Persze bútorokat és egyéb lakásba való dolgokat is vehetünk, de alapból csak a legolcsóbb, leggagyibb cuccok elérhetők. Vannak továbbá más simek a városban, akikkel beszélgethetünk, viccelődhetünk, flörtölhetünk.

A program grafikája a néha jelentkező szaggatásokat leszámítva elsőosztályú, a kezelhetőség is teljesen rendben van. Aki sosem játszott Simset, annak érdekes lehet az iPhone-os verzió, a fanatikusoknak valószínűleg szintén az, én fél óra alatt kiborítottam az egész várost azzal, hogy éjnek idején betörtem és zuhanyoztam a kádjukban, aztán meguntam az egészet.