QuickOffice

Talán egy normális dokumentumkezelő alkalmazás az, ami a legjobban hiányzik az iPhone-ról. Ezt a külső szoftverek készítői is érzik, az efféle szoftverekért ugyanis rendszerint horribilis összegeket kell fizetnünk, ingyenes alternatívából kevés van. A fizetősök között viszont minden kétséget kizáróan a Symbian platformról már ismert QuickOffice a legjobb, melyet az azonos nevű cég már évek óta fejleszt és csiszolgat, ami meg is látszik. A program elképesztően felhasználóbarát, amellett, hogy logikusan felépített, szinte minden funkciót tartalmaz, amit csak szeretnénk. Persze azért ez sem a csúcs, hiszen csak szövegszerkesztőből és táblázatkezelőből áll, prezentációkat tehát nem tudunk létrehozni.

A fájlkezeléssel ezen túl is akadnak gondok. A Microsoft Office formátumokkal nagyon szépen elboldogul az QuickOffice, a kivételt a 2007-es Office-szal szerkesztett docx/xlsx formátumok képezik, ezeket ugyanis nem tudja szerkeszteni az iPhone-os program, olvasásra viszont meg tudja nyitni őket — a gyártó szerint egyébként a következő frissítéssel ez meg fog változni, a docx/xlsx formátumot is lehet majd szerkeszteni. Szomorú viszont, hogy az OpenDocument formátummal semmit nem tud kezdeni a szoftver, ráadásul ezzel kapcsolatban ígéretek sincsenek. Mindezektől függetlenül bátran állíthatom, hogy az QuickOffice a platform legjobb szövegszerkesztő/táblázatkezelő programja, mely egyébként olyan extrákkal is kecsegtet, mint a WiFi-n keresztüli fájlátvitel, a dokumentumok e-mailből történő kiszedése illetve továbbküldése, valamint a készülék lemezmeghajtóként történő mountolása. Az árát mondjuk meg is kérik rendesen, de akinek szükségesek ezek a funkciók, az nem nagyon találhat jobbat.

DocScanner

A DocScanner, mely állítólag az "első iPhone-os szkennerprogram". Ez minden bizonnyal erős túlzás, gyakorlatilag semelyik készülék kamerája nem teszi lehetővé, hogy az érdemben tudjon dokumentumokat beolvasni, de amit ki lehet hozni a dologból, azt a DocScanner valószínűleg kihozta.

Az alkalmazás a készülék kameráját használja a dokumentum lefotózásához, használatához szükséges, hogy a háttér sötétebb legyen, mint maga a dokumentum — ez egyben homogenitást is feltételez. Ezután már semmit nem kell tennünk, a program érzékeli az éleket, végrehajt egy perspektíva-korrekciót, optimálisra állítja az telítettséget, levágja a felesleges részeket, majd kész is a PDF/JPG formátumú dokumentum, amit a natív e-mail klienssel egyből tovább is küldhetünk, illetve feltölthetjük iDisk tárhelyünkre is. Nem mondom, hogy a világ leghasznosabb programja, ráadásul tudásához képest pofátlanul drága is, de akinek pont erre van szüksége, az minden bizonnyal értékelni fogja.

FIFA 10

Nagy izgalommal vártam a FIFA 10 megjelenését szeretett almás készülékünkre, hiszen meglepően kevés futballjáték található az App Store-ban. Bár az X2 Football szinte mindenben tökéletesnek mondható, a választható csapatok száma elég szűkös, és zavaró volt, hogy kizárólag válogatottakkal tolhattuk a zsugát. Ennek vége, hiszen az EA Mobile a birtokában levő tonnányi licensznek hála immáron 570 csapatot szabadít ránk, köztük a magyar válogatottat is - sajnos azonban hazai klub nem kapott helyet a repertoárban, pedig én magam titkon reménykedtem egy reprodukálható DVSC-diadalmenetben.

Ne legyünk azonban telhetetlenek, hiszen az említett 570 csapat nem kevesebb, mint 12620 játékost jelent, ez pedig impozáns szám - ilyesmit nem szokás látni mobilos játékokban. A készítők nem elégedtek meg annyival, hogy ilyen számokkal sokkoljanak minket, szinte mindent áthoztak a PC-s és konzolos verziókból: játszhatunk barátságos meccset, egy választott versenysorozat egy évét, azonban itt van a két kedvenc is, a menedzser-módozat, valamint a "Be a Pro"-szisztéma is.

Az előbbiben értelemszerűen (szinte) mindenre kiterjedően menedzselhetjük választott klubunkat, szem előtt tartva a vezetőség elvárásait, míg utóbbiban egy általunk választott játékost terelgethetünk végig egy karrierúton. E lehetőséggel élve dönthetünk úgy, hogy megelégszünk a több mint 12000 aranylábú egyikével, de saját magunk is generálhatunk labdakergetőt - rendkívül mókás, és dícsétes, hogy az EA Mobile nem hagyta ezt ki a hordozható verzióból.

A meccset elindítván rögtön feltűnhet a már jól ismert kommentátor, illetve a grafika és a stadionok szépsége - a galériában érdemes megcsodálni, mennyire kidolgozott is az egész. Apró hiba, hogy a főszereplőnek számító futballisták arca nem lett tökéletes, de ez nem róható fel hibaként - elvégre mégiscsak egy apró készülékről beszélünk, még ha az viszonylag erős hardverrel is rendelkezik. Az atmoszféra szinte tökéletes, a mozgások szépek, folyamatosak és viszonylag élethűek - a probléma azonban nem itt van.

Bizony, kitaláltátok, a kezelés az, ami meggátolja a FIFA 10-et abban, hogy egyértelmű győzelmet arasson az X2 Football felett. Az első zavaró dolog az egy helyen rögzített analóg joystick. Ez főleg azért volt zavaró, mert megszoktam, hogy játékosunk mozgásának irányítása nincs "helyhez kötve", azaz bárhova letehetjük bal hüvelykujjunkat a képernyőn, az lesz az irányítópad közepe. Mivel ez itt nincs ilyen rugalmasan megoldva, folyamatosan azon kapjuk majd magunkat, hogy nem is arra futunk, mint amerre kéne, vagy éppen "lecsúszik" ujjunk a joyról, aranylábú fiúnk pedig megáll, és nem mozdul. Érzésem szerint túl van bonyolítva a labdás játék is, hiszen csak két darab gombunk van, néhány mozdulatot pedig csak úgy csalhatunk elő, ha az egyik gombról a másikra csúsztatjuk ujjunkat. Az akció hevében erre gyakran nincs idő, sőt, az esetek harmadában nem is veszi észre a program, hogy mit is próbálunk művelni, ez pedig rengeteg elszúrt támadásba torkollik. Szerintem egyetlen egy plusz gombocska beiktatásával minden problémánk megszűnt volna - egyszerűen nem értem, miért kellett ragaszkodni kettőhöz.

Bár a FIFA 10 nem csalódás, de nem is jelenteném ki, hogy a legjobb futballszimuláció az App Store-ban. A grafika gyönyörű, a hangok szintén remekül sikerültek, de a nehézkes irányítás gyakran elrontja a játékélményt. Ha a realisztikus, pörgős, egyszerűen kézben tartható játékmenet a fontos számodra, az X2 Football lesz a Te választásod - ha azonban nem tudsz meglenni a klubfoci nélkül, s inkább lenyelsz néhány fura irányításbeli megoldást, a FIFA 10 mindenképpen több lehetőséget tartogat, mint vetélytársa.

Modern Combat: Sandstorm

Az almalogós cég méltán divatos készülékén sokan, sokféleképpen próbálták meghonosítani az FPS-műfajt, ám a siker nem mindig volt a teljes – pedig a próbálkozók között a Wolfenstein 3D, a Duke Nukem 3D, sőt, még egy Doom-játék is szerepel. A viszonylagos sikertelenség okát legtöbbször a béna irányítási módszerben kereshetik a szakavatottak, hiszen míg az iPhone kijelzője nagynak mondható, eme játékstílushoz sajnos apró – főleg azért, mert a kezelőgombokat is a képernyőre kell zsúfolni valahova. A Gameloft Modern Combat: Sandstorm című remekműve az első, ami bebizonyítja mindenki számára: az Apple csodamasináján igenis van létjogosultsága az FPS-eknek

A játék (természetesen) a közel-keletre kalauzol el bennünket 10 küldetés erejéig, hogy felvegyük a harcot a rossz arcú kaftánosokkal. A történetre gyakorlatilag kár lenne karaktert vesztegetni, az olyan, amilyen – a játék ereje teljesen másban rejlik. Az előzetes videókat látva hitetlenkedtem kissé, mondván: az ilyen grafika egyszerűen meghaladja a telefon képességeit, ám boldogan mondhatom: ismét nagyot tévedtem. A bejárható területek igencsak nagyok, kidolgozottságuk csillagos ötös, a futás pedig röccenésmentes még egy sima 3G-n is – a Modern Combat: Sandstorm teljesen simán hozza egy 5-6 évvel ezelőtti PC-s FPS, vagy akár egy mostani PSP-s lövölde színvonalát mind grafikailag, mind atmoszférában. Mondanom sem kell, hogy ez hatalmas dolog. A kezelés egyszerűbb nem is lehetne: bal hüvelykujjunkkal mozgathatjuk a virtuális analóg joysticket, s szabadon maradt 9 ujjunk bármelyikét “húzogatva” a képernyőn forgathatjuk tekintetünket. Mivel azonban tűzgomb jobbra került, így arra vagyunk kényszerítve, hogy szinte minden esetben egy helyben állva tüzeljünk, és ez bizony eleinte kényelmetlen, ám hamar hozzá lehet szokni. És (vélhetően szándékosan) a fejlesztők sem szívatnak bennünket sokat izgő-mozgó ellenfelekkel. A játékélmény igen hangulatos, rengetegszer feledkeztem el arról, hogy az események csupán egy telefon kijelzőjén történnek – néhol már-már egy jól sikerült Call of Duty-jelenetben érezheti magát a játékos kedvű iPhone-tulaj.

A Gameloft a Modern Combat: Sandstormmal tovább emelte az App Store-ban található játékok által átugrani szándékozott lécet, méghozzá olyan magasra, amit (kis túlzással) csak saját maga tud még egyszer átugrani. Hiába a néhol kényelmetlen irányítás, a teljességgel felesleges intró (tényleg, mi a franc értelme van egy “pick-up-and-play” mobiljátékba intrót gyömöszölni?) és a sokszor egyhangú terep, a fantasztikus grafikának és hangulatnak hála az egyik legjobb iPhone-játékot teheti magáévá az, aki kiköhög érte 5,49 eurót. Remélhetőleg a fejlesztők megtartják jó szokásukat, és még legalább ennyi ideig ontják majd magukból az ötcsillagos produktumokat.